"Azelőtt nem tudtam így örülni a világnak. Más dolgom volt, másra figyeltem. Egy emberre figyeltem, nem értem rá a világgal törődni. Aztán elvesztettem az embert, és kaptam helyette egy világot.’ "
"‘Sajnos engem senki sem figyelmeztetett, hogy ha elengedem, többé nem jön vissza. …én elengedtem, mert azt hittem, ha szeret visszajön. De nem. Valószínűleg ő most azt gondolja, hogy ‘Ha szeretett volna, nem enged el!’ "
"‘Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat. Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, igen, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy bepolcozott könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani, szellőztetni kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban.’ "
Valaki boldog, más meg szomorú. Ilyen az egyensúly. Mert nem csak te szereted. Más is. És ha viszonozná az érzéseidet, az valakinek hatalmas fájdalom lenne. Akkor is, ha te a világon semminek se tudnál így örülni. Talán ezért nem lehetsz boldog. Valahogy mindig te kapod meg a ‘szenvedő’ szerepét. Akinek a végén semmi se jut. Csak fájdalom és mélyüresség. Amit nem tölthet be többé semmi. Semmi..
"A kedves pasik csúnyák, a jóképűek fukarok, & aki egyszerre kedves és jóképű, az meleg :P "
(via happylepsia)
“Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, vagy hogy mennyi idő telt el - szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé nincs már rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog,…
“fontos vagy nekem.. mind ketten kimondtuk, de te hazudtál! nem keresel, nem hiányzom neked.. valami eltört itt idebent. de tudd, én az igazat mondtam, követlek szép csendben, hátha egyszer még szükséged lesz rám! mert én itt leszek neked. míg a szívem meg nem szűnik dobogni..”
